2009. július

A helyére került a Múzeum legújabb szerzeménye a

Mi-8T közepes szállító helikopter.

Május legvégén készült el, a típus rendszerbe állításának 40. évfordulóján adták át, a Helikopterbázison, a Múzeumba júliusban került.

Most jó alaposan

körüljárjuk !

Eredeti "szovjet" zöld festést és csillagos felségjelet visel, amiként az elsőként érkezett gépek.

Jellegzetesen hátrafelé dől a törzs, hogy a rotortengely függőleges legyen a helyből történő elemelkedéshez.

Az orr kialakítása újszerű volt a maga idejében.

Az orrfutó előtt fényszórók és antenna.

Öt szerelőnyílás biztosítja a hozzáférést a karbantartást-javítást igénylő helyekhez.

A csillagos felségjelet a gép aljára is felfestették.

Egy huzalantenna van alatta.

Ez a berendezés a gép alá függeszthető teher rögzítésére szolgál.

Kétoldalt egy-egy pitot-cső rozsdamentes acél borítással.

A főfutó nem egy bonyolult szerkezet.

Aligha tévedek ha azt állítom hogy nem kormányozható, hanem önbeálló.

Nem ünneprontásnak szánom, de a jegesedés-jelző piros-fehér csíkozása nincs felfestve.

A két baloldali akkumulátor-fedél...

...és a földi elektromos táplálás csatlakozói.

Az ajtó fölött a csörlő kihajtható gémje.

Itt egy kicsit elidőzünk.

A bal oldali üzemanyag-tartályt látjuk, fölötte az UB-blokkok függesztő szerkezete.

Az üzemanyag tartály elején szemmel láthatóan valami hiányzik: egy rögzítő fül van a tartály eleje felett, és a tartályon is "valaminek a helye" van kialakítva.

A bak belső UB blokk eleje.

A bal oldali UB-blokkok.

Makettesek rémálma lehet a bonyolult rudazat.

A robosztus főfutó.

Az üzemanyag tartály a főfutó tartórúdjába ütközne, ezért jó oroszosan egyszerűen kikanyarítottak egy darabot belőle.

Alul a tartály leeresztő csonkja látszik.

A bal oldali üzemanyag-tartály feltöltő nyílása. A felette lévő fehér lámpa jelzi, ha a tartály megtelt. A másik 3, azaz összesen 4 feltöltő-hely mindegyikénél van ilyen.

A bal oldali üzemanyag-tartály közepe felett is van egy feltöltő-hely.

A gép belsejébe nyílik, a törzsben elhelyezhető póttartály feltöltésére szolgál.

A csap az üzemanyag rendszer egyik alsó pontjáról nyílik, az ott összegyűlt víz/szutyok leeresztésére szolgál.

Még egy üzemanyag leeresztő csatlakozás a gép ajtaja közelében. Ezzel az üzemanyag rendszer megfelelő részét lehetett leüríteni.

A statikus feltöltődés elleni földelés eszköze.

A bal oldali üzemanyag-tartály mögött is van a hidraulika rendszer csatlakozója - azaz hogy nincs.

A jelzőrakéta blokkok, alatta szellőzőnyílás.

A rugós faroktámasz a faroklégcsavar "földbe verését" igyekszik megakadályozni.

A faroklégcsavar.

Bevallom, megpróbáltam fordítani rajta, mert nagyon tetszett hogy a Mi-8P-nél ilyenkor fordult a főrotor is.

Nos, itt nem mozdult a farokrotor sem: hatástalanításkor a főreduktor műgyantával öntötték ki...

Nem jött jól a le-fel lapátolásnál, a darunak külön át kellett állnia az öt lapát pozíciójába.

A farokrotor-agy.

A faroktartón lévő vezérsík végéről huzalantenna indul.

A "majak-lámpa", alatta a gép függése során a pontos pozícionálásra használt műszer doboza.

Vészkijárat a gép hátsó részén, a nyitható/levehető deszant-ajtón.

Üzemanyag leeresztő csatlakozó a jobb oldali üzemanyag-tartály mögött.

A jobb oldalon is megvan a belső póttartály feltöltő csatlakozása a megtelését jelző fehér lámpával.

Belülről nézve.

A jobb oldali üzemanyag tartály leeresztő csonkja.

A jobb oldali tartály feltöltő nyílása a fehér fényű lámpával.

A jobb oldali akkumulátorok fedelei.

A jobb oldali üzemanyag-tartály előtt helyezték el a helikopter belső fűtésére szolgáló, kerozinnal működő berendezést.

Így fest belülről.

Elég bizarrnak tűnik a fűtőberendezést ilyen szorosan a több száz literes üzemanyag-tartályhoz elhelyezni.

A felső résznél egy közbülső tartály, ahonnan a fűtőberendezés a kerozint kapja. A tartályt a mögötte lévő üzemanyag-tartányból látja el egy csővezeték.

Itt szívja be a "kerókályha" a levegőt - ha a nyílás nincs eltakarva.

Itt, a tartály-gondola alján lép ki az égéstermék.

A jobb főfutó.

A jobb oldali UB-blokkok és tartójuk.

A géptörzs jobb oldala.

Az impozáns főreduktor.

Egy lapátvég a közel 500 G-nek kitett kontúrlámpával..

A jobb oldali gázturbina kiömlő-nyílása.

Látszik a szabadturbina hátsó lapátkoszorúja.

Az ablaktörlő

Egy dudor a másodpilóta előtti szélvédőn.

Ez meg mi lehet ?

Belülről megoldódik a rejtély: hőmérő, amely a felirattal ellentétben nem a kabin, hanem a külső levegő hőmérsékletét méri.

Néhány kép múlva látjuk, hogy a kabinhőmérő is ilyen felépítésű, bizonyára csak ilyen feliratú volt kéznél. Ennyi hibával a zongora is szól...

Az ajtóban állunk és a gép hátulja felé nézünk.

A törzs hátulja, amely kétfelé nyitható vagy akár le is vehető.

Középen alul két háromszög alakú ajtó.

A földi külső kabinfűtés bevezető csöve, mellette egy tűzoltó készülék - helye.

Na, ez a doboz mi lehet ?!

Itt tárolják az UB-blokkok célzóberendezését, ha a gép fegyvertelen feladatot hajt végre.

A rudak akkor jutnak szerephez, ha a gépet sebesültek szállítására rendezik be. Ekkor ezek a rudak függőleges pozícióban kerülnek a helyükre, a rajtuk lévő bilincsekbe rögzítik a hordágyakat, ha jól tudom 12 db-ot.

Jól látszik a két jelzőrakéta-kazetta, alatta a szellőzőnyílás

szabályzózsaluja.

Az "ITATÓ " felirat megfejtése: betegszállító konfigurációban itt helyezik el a betegek ivóvizét.

Felmásztunk a létrán.

Elektronika a faroktér jobb oldalán (most hátrafelé nézünk).

A faroktartó belseje.

Fölül a farokrotor meghajtó tengelye, az oldalkormányzás huzaljai lógnak, mert nincsenek bekötve.

Elektronika a faroktartó bal oldalán.

Szintén a bal oldalon van egy nagy váltóáramú elosztódoboz. Mellette lógnak a farokrotor állásszög-állító (oldalkormány) sodronyai.

Most előre nézünk, még mindig a faroktartóba bújva: itt halad a farokrotor meghajtó tengelye a főreduktor felé.

Az utastér, hátulról előre nézve.

Felhajtható ülés az ejtőernyős ugratás illetve az emelést felügyelő személyzet számára.

Alul, a küszöb alatt halad el a csörlő drótkötele, egy csigán Z alakban irányt változtatva vesz irányt a gém felé.

A lehajtható ülés a fedélzeti technikusé, aki csörléskor loadmaster-ré átváltozva az ajtóban hasal, kezeli a csörlőt illetve informálja a parancsnokot a lenti helyzetről.

Itt halad el a csörlő drótkötele.

A pilótafülke ajtaja felett magasság- és hőmérséklet mérő műszerek.

Alul az elektromotoros csörlő szerkezete, felette akkumulátorok. Összesen

6 db ilyen akkumulátor van a gépen, kettő-kettő kívülről, ez a kettő pedig belülről közelíthető meg.

A csörlőszerkezet.

A drótkötél balra, a küszöb alatt halad el.

A felirat alapján úgy vélem, hogy a fűtőberendezés innen szívja a fűtendő levegőt, ha a kart a "kabinból" állásba állítjuk.

A nehéz terheket kötéllel és csigákkal vontatják be a helikopter rakterébe, ugyanazt a csörlőt használva mint teheremeléskor. Ehhez a művelethez adja meg a határértékeket a tábla.

A teher elhelyezése nagyon fontos minden repülő szerkezeten. Ehhez ad támpontokat a tábla.

Beléptünk a pilótafülkébe.

A parancsnok helye.

Kétségbeejtően puritán a szokásos - netán nyugati - kabinfotókhoz viszonyítva

A parancsnok EVK-ja (egyesített vezérlő kar). Rajta a kézi hajtómű-vezérlő karokkal, ami csak a pk.-nak van.

A botkormány.

A parancsnok műszerfala.

A jobb felső sarokban volt a lebegéskor alkalmazott pozícionáló műszer kijelzője. Nem lopták el, de ilyen nem volt az elsőnek érkező gépeken, ezért nem szerelték be. A helyét hamarosan megfelelő módon eltakarják.

Ezt látja a pk. az üléséből.

Az íves acélhuzal a vakrepülés gyakorlásakor használt, a kilátást eltakaró ernyőt tartotta.

Célzókészüléke is van !

Az UB-blokkok nem irányított rakétáival való célzáshoz használatos.

Gyakorlatilag második világháborús konstrukció. Az alsó részén fényképezőgép van a gyakorló lövészet végrehajtásához.

A rotorfék a pk. jobb kezénél lent.

Ez a műszer a pk. bal könyökénél a mágneses iránytű korrigálására szolgál. Elsősorban a gép saját mágneses anomáliáját egyenlíti ki, másrészt ismert mágneses anomáliával rendelkező földrajzi helyen ezzel lehet beállítani a korrekciót.

Giroszkóp és más műszerek a pk. ülése mögött.

A hajtóművek vészleállító karjai. A hajtóművek üzemanyag-ellátását szüntették meg.

A két műszerfal közötti padlón a négycsatornás robotpilóta.

A másodpilóta munkahelye.

A másodpilóta műszerfala. Itt inkább a hajtómű ellenőrző műszerei dominálnak, ellentétben a parancsnok műszerfalával, ahol a repüléssel kapcsolatos műszerek vannak többségben.

A helikopter vezetéséhez mindenképpen szükséges műszerek mindkét helye megvannak.

A másodpilóta EVK-ja. Nincs rajta sem "kézigáz" sem trimmkerék.

A másodpilóta ülése mögötti elektronika,

A felső két fekete hengerben a generátorok feszültség-szabályozó ellenállásai vannak.

A középső, lehajtható ülés mellett a fedélzeti technikus "hallókészüléke".

Körbenézzük a pilótafülke felső részén körbefutó műszerpaneleket.

A parancsnok bal füle felett kezdünk

A jelzőrakéták vezérlői, alatta a levegő és a féklevegő nyomásmérő. A kapcsolók és a szabályzó gombok a külső és belső világítás beállítására szolgálnak-

A háromszögletű panel az ablaktörlő és az ablakfűtés kezelőszerveit hordozza.

A célzőkészülék felett a fegyverzeti rész, a jégtelenítés, az üzemanyag-ellátás és a saját/idegen felismerő adó kezelőszervei.

A tűzoltó rendszer panelje, jobbra a váltóáramú tápláló rendszer kezelőszervei.

Bal alsó sarokban a hajtóművek indító panelje.

A rádió és az egyenáramú tápláló rendszer panelje. A lámpa alatt a másodpilóta SzPU-ja (fedélzeti telefon és a rádióhoz csatlakozó fejhallgató-mikrofon erősítője).

A háromszögletű panelen a a kabinfűtő "kerókályha" kapcsolói, alatta világítás és egyéb kapcsolók.

A rádió és az egyenáramú tápláló rendszer panelje.

Baloldalt fölül  rádió kezelőszervek, alatta a pörgettyűs navigációs rendszer panelje.

Középen a hajtóművek rezgését figyelő rendszer, alatta az ablaktörlő jellegzetes négyállású kapcsolója.

A pilótafülke felső részének középső része - a padlóról nézve.

A bal oldali  felső kapcsolótábla.

A jobb oldali  felső kapcsolótábla.