One of the celebrated visitors to the Flying Days found a home at the museum, too.

I heard that the rotor blades will be arriving soon, too.

The paint is phenomenal, I'd gladly write the names of the artists here!

Nem tudom, hogy csak a bemutatógép specialitása, vagy minden gépen ott volt. A képet nézve inkább az előbbi valószínű...

A photo of the antimissile flare dispenser under the tail boom, taken with the telephoto.

I don't know if this was unique to this unit, or if it was found on all of them. Judging from the picture, the former looks more likely.

Szilvássy László mk. örgy. úr, a ZMNE BJKFK Repülőműszaki Intézete munkatársának e-mailjéből:

"Eredetileg nem volt rajta minden gépen a az ASzO-2 infracsapda kivető, de a hozzánk legutoljára bekerült D-s szérián már mindegyiken rajta volt, igaz hogy csak egy pántos megoldással. A későbbi szériákon V, P, VP, stb. már rendesen beszerelve található."

Köszönjük a kiegészítést !

This is the museum's other Mi-24D, the 114. Well, well, the flare dispenser looks "tacked on" here, too.

Maj. Laszlo Szilvassy, HuAF, faculty member at the Aviation Technology Department of the Janos Bolyai Military Technology Division of the Miklos Zrinyi National Defence University, contributed this: "Originally the ASO-2 antimissile flare wasn't fitted on every unit, but the D
series units we got all had them, though it's true only with such a strappy solution. On the later V, P, VP, etc series they were installed more properly."

Thank you for the addition!

2007. november:

Csőrike visszakapta a

(forgó)szárnyait, ráadásul az eredetiket !

Szemmel láthatóan örül neki.

A bravúros fotót Lente Zoli készítette, testi épsége kockáztatásával egy létra tetején balanszírozva.

November 2007: She's got her (rotary) wings back, the originals at that! She's clearly happy about it, too.

Zoli Lente took the great photo, risking his life balanced on the very top of a ladder.

2010. november

Novemberhez képest különösen enyhe időben és a fotózáshoz nem a legjobb lapos szögű napsütésben járjuk körül Csőrikét.

(Szentségtörő leszek: ki nem állhatom ezt a nevet! Sem sasmadárhoz de még csak harci helikopterhez sem érzem méltónak ezt a nevet, mindig az a stupid rajzfilm jut róla eszembe ahonnan a nevet kölcsönözték.

Miért hívom mégis így én is? Mert így vonult be a történelembe és ezzel a ténnyel nem lehet szembeszállni.

A Mi-6-oson jól bevált szárny - amely repülés közben előre haladva felhajtóerőt termel - itt remekül érvényesül fegyvertartóként is.

A törzs ebből a szögből jól láthatóan, oldalirányban erősen lapított.

Andris állítja, hogy a Mi-24-es típus eredendően és szándékoltan valamelyest a jobb oldala felé dől. Azt mondja, hogy ez a betonon álló gépeknél határozottan megfigyelhető. Én hiszek neki, alighanem több betonon álló gépet látott már mint én...

Azt a bizonyos jobbra dőlést bárki láthatja - aki akarja.

Nem akarok üres szavakat írni, de borzongatóan szép!

A gép elé, a törzs általi turbulencia által kevésbé zavart áramlásba nyúlik egy tartó, rajta a DUASZ jeladókkal. Ezek a gép levegőhöz viszonyított haladási irányát érzékelik és továbbítják a fegyverzet célzókészüléke(i) felé.

A gép elöl (is) aszimmetrikus. A kabintetők érdekes eltolódást mutatnak, nyilvánvalóan funkcionális okok miatt. Számomra különösen izgalmassá teszi a látványt.

A Jak-B 12.7 mm-es négycsövű géppuska.

Középen a géppuska hüvelykivető nyílása

A gép szerinti jobb oldalon a Falanga páncéltörő rakéták optikai célzóberendezése.

A fegyver használatához az oldalt lévő munkahenger kinyitja az optikát fedő két ajtót. Az optikai rendszer által a fegyverzetkezelő az ablakokon kilát, innen irányítja a Falanga rakétát a földi célok felé.

Az irányító parancsokat a gép szerinti bal oldalon lévő elöl gömbölyű dobozban lévő antenna továbbítja a rakétához.

A két oldalon lévő pitot-cső látványosan nem előre néz, hanem a kabint megkerülő levegő haladásával párhuzamos.

Ha úgy vesszük, kancsalítanak.

A fehér pontszerű valamik a barát-ellenség felismerő rendszer vevőantennái.

A gépen több helyen van ilyen. Ezek veszik a radar kérdező jeleit, amelyre az adóantennák sugározzák a megfelelő kód szerinti választ.

A sík, golyóálló szélvédőt gumilapátos ablaktörlő tartja tisztán. A fém részek ragyognak, nem akármilyen anyagból vannak.

Itt az operátor szélvédőjét látjuk. A pilótáét szemérmesen nem mutatom meg - néhány képpel visszamenve láthatod miért nem.

Komoly kapaszkodója van az operátornak a be-és kiszálláshoz. Szükség is van rá, mert a törzsét ilyenkor függőlegesen kell emelni, ami ülő helyzetben másként nem megy csak a kéz segítségével.

Hűtőlevegő bevezetés, gyaníthatóan a fedélzeti elektronika hűtéséhez.

Az orrfutó és aknafedele.

A bal főfutó - kissé viseltes gumival.

A bal főfutó behúzó mechanizmusa.

Ugyanez a jobb oldalon.

A futómű hidraulika csöveit dörzsölés ellen (mű)bőr borítás védi.

A jobb fegyvertartó. Kívül két Falanga indítósín, belül két UB 32-57V indítóblokk nem irányított rakétákhoz.

A helikopter egykori megjelenésekor a nyugati szakértők biztosra vették hogy itt az orosz lézer-távmérő. Erre utalt hogy a rakéták tartója felett kapott helyet.

Pedig "csak" fotogéppuska.

Hidd el, nem azért fényképeztem ilyen közelről, hogy én is látsszam a lencsében tükröződve...

A jobb oldali szárny/fegyvertartó csak abban különbözik, hogy itt nincs fotogéppuska.

Itt jól látszik, hogy az UB-blokkok különböznek a repülőgépekre szerelt társaiktól, mégpedig egy árnyékoló lemezben, ami megakadályozza a rakéták indításakor keletkező égéstermékek felfelé áramlását.

Hát ezek meg milyen pöckök a fegyvertartó végein?

Andris megmutatta: a piros és fehér rudacskákat egy kézzel egymás felé nyomva a pillangó alakú borítólemez leemelhető, alatta a fegyverzethez tartozó elektromos csatlakozó van.

A szárny(csonk) felső részén sárga színű kötelékfény kapott helyet.

Az olajszűrő légbeömlő nyílása, előtte a RIO-3 jegesedés jelző jeladója.

A kinyúló rudacska végén sugárzó izotóp van, a talpban pedig egy sugárzásmérő. Ha a felületre jég rakódik, az a sugárzást részlegesen leárnyékolja, ezáltal érzékelhető a jegesedés - és megtehetők a szükséges intézkedések.

A PZU porkiválasztó rendszer gondoskodik arról, hogy a hajtóművek minél kevesebb port szívjanak be.

A deszanttér bal oldali ajtaját jól elrejti az egyedi "kamuflázs".

A turbinából kilépő gázsugár körülfogja a szabadturbinától a főreduktorhoz vezető tengelyt. Hűtik is rendesen.

A kép bal oldalán az infra zavaró "diszkógömb" helye, ami most nincs felszerelve. A szakzsargon szerint ezt "kémény"-nek nevezik.

A segédhajtómű bemeneti oldala...

...és kivezető nyílása (kicsit fent, kicsit balra). Indításakor látványos lángnyelvek csapnak ki rajta.

A főrotor agya megér néhány képet !

A fekete gumikábelek a jégtelenítő rendszer elektromos vezetékeit rejtik.

Az egyik lapátvég, rajta a kontúrlámpa.

Minden rotorlapáton trimmfelület van, ezzel állítják be a lapátok egy síkban (egy kúpban) futását.

Nyűgös procedúra a beállítás, már korábban írtunk róla.

Minden lapátvéget eltérő színű krétával bekennek és indítás után egy kartonból sodort csövet közelítenek a lapátvégekhez, a megérintésig. (Nem akármilyen mulatság lehet!) A csövön hagyott nyomok megmutatják az egyes lapátvégek forgás közbeni "kicsapását" a rotorkúpból.

Leállítás után megfelelő szerszámmal hajlítanak a  trimmfelületeken. Utána indítás, ellenőrzés, leállás, újabb hajlítás - míg a tűrésen belül nincs a lapátok eltérése a közös kúptól.

A farokrotor...

...és az agy. A lapátok belépő élein jól látszanak az elektromos jégtelenítő rendszer fűtőellenállásai.

A farokreduktor hűtéséről a tartó borításán lévő nyílások gondoskodnak.

Itt szintén látjuk a jégtelenítő kábeleit. Az alul lévő lapátnál látszik, hogy három vezeték ment a lapát jégtelenítő rendszeréhez, merthogy minden lapát két-két szegmensre volt osztva.

A főrotor-lapátokon négy-négy szegmens volt.

Ezek között kapcsolgatták a szekvenciálisan a fűtőáramot, 38.5 másodperces léptetési idővel.

A világos szürke dobozban a csúszógyűrűs-szénkefés elektromos átvezetések vannak.

(forrás: N.A.).

A faroktartó függőleges eleme is erős aszimmetriát mutat. Egyes források (...) szerint a gép egy bizonyos sebességénél itt sérült farokrotor esetén is elegendő ellentartó nyomaték keletkezik az egyenes vonalú repüléshez és a repülőgép-szerű leszálláshoz.

Azaz a túléléshez.

A festést zseniálisan megalkotó Simkó Zsolt kézjegye.

A faroktartón vízszintes vezérsíkok.

Ezek szöge állítható, de csak a földön. Berepüléskor állítják be a megfelelő pozícióba, és úgy is marad.

Az infracsapdák és jajátos rögzítésük.

A közbenső reduktor olajszint-ellenőrző ablaka.

Megnézzük Csőrike belső világát is, hívogat a deszant-tér nyitott ajtaja.

Ezt már nagyon sok múzeumlátogató láthatta - néhányunkat kivéve. Én valahogy most jutok be először, pedig már sokakat segítettem hozzá. Mikor ezt elmondtam Lente Zolinak, kissé elgondolkodott és mosolyogva közölte hogy ő sem járt még benne...

A bal oldali nyitott ajtón nézünk be. A mennyezet igen alacsony, 150-160 cm lehet.

Hátul egy felhajtható és kiszerelhető pad, kb négy személy részére.

A gép jobb oldalán számomra egyelőre ismeretlen, hidraulikus elemekből és tartályból álló szerkezet.

Mellette a gépen elhelyezett terhet súlypontjára vonatkozó figyelmeztető felirat.

Néhány érdekes felirat. Ez a deszant-tér hátsó falán, az ülések támlájának vonalában van.

Alkalmasint: bili?

A feliratok egy másik konfigurációra vonatkoznak.

Itt még van minek utánajárni. Pl: milyen célú a csavaros rögzítésű fedlappal ellátott kerek nyílás?

A felfelé nyitható ablakokban a kézi fegyverek kifelé tüzelését segítő, sínen csúsztatható tartók.

Irányítható és szabályozható friss levegő fúvókák. Hasonlókkal találkozunk az utasszállító gépeken is.

Na, ez igazi csemege, kívülről nem is sejteni hogy létezik ez a hely.

A deszanttér és a pilóta (ő ül a hátső-felső ülésben, elöl a navigátor/fegyverzetkezelő) között van egy szűk átjáró. Olyan szűk hogy alig fértem be. Igaz, én ha farmert vásárolok először 38-ast szoktam kérni, de mivel az kicsi nekem, végül mindig 40-est vásárolok.

Több országban ezen a helyen ült a személyzet harmadik tagja, még az ülése is itt van. Sok dolga nem lehetett, mert semmilyen kezelőszervet nem ért el, esetleg a pilóta válla felett láthatta a műszerek egy részét.

(Nagy Andris szerint az egyetlen dolga ejtőernyősök ugratása során akadt: becsukni utánuk az ajtót...)

Itt, közvetlenül a pilóta mögött volt a "harmadik tag" Berva mopedére emlékeztető ülése. Kétoldalt válltól-vállig berendezések.

Bal oldalt a kormányok vezérlőrúdjai.

Jobb oldalt elektronika, télen kellemes fűtést biztosítva.

Az ülés alatt vaskos cső/kábel köteg.

Egy levehető fedelű doboz, a műszakiak területe.

Az átjáró felett a deszant-tér fedélzeti telefonjának (SzPU)vezérlőpanelje.

Itt tekereg egy vaskos üzemanyag vezeték. A padló alatti tartály felől a hajtóművek felé vezet.

A pilótafülke ajtaja nyitva.

Mellette, a pilóta jobb oldalánál az elektromos rendszer kapcsolói.

Jobb oldalt alul vízszintes panel. A RIO-3 felirat a jegesedés-érzékelő rendszert takarja.

A pilóta jobb lábánál a hajtómű ellenőrző műszerei. Talán ezt lehet figyelemmel kísérni a harmadik ülésből?

Középen s műszerfal felett a mellső páncélüveg szálvédő.

Van annak valami bája ahogyan a tervezők szívfájdalom nélkül mindenfélét bepakolnak a pilóta látóterébe. Ez itt még hagyján, itt még lehet itt-ott kukucskálni, de nézz meg pl. egy későbbi Mig-21 változatot!

A pilóta előtti műszerfal - természetesen az időóra nélkül...

A pilóta botkormánya és pedáljai.

A Pilóta EVK-ja...

...és a körülötte lévő műszer- és kapcsolótenyészet.

Ez már a fegyverzetkezelő kabinja.

Navigációs eszköz? Célzóberendezés?

A központi célzóberendezés. Kétoldalt a "Tűz (ogony)" feliratú körív alakú gombok.

Érdekesség !

A fegyverzetkezelő is tudta vezetni a gépet, szükség esetén.

Neki is volt botkormánya, pedáljai, és EVK-ja (lásd egy későbbi képen). A pedálok és a botkormány normál repülés esetén eltüntethető (félrehajtható, becsúsztatható) az útból. A minimális műszerezettsége miatt a fegyverzetkezelő a szóbeszéd szerint "csak" leszállni tanult meg...  

A célzóberendezés bal oldalánál egy recézett lépőfelület a be- és kiszállás megkönnyítésére.

A fegyverzetkezelő bal kezénél lévő panel.

A bal oldalon kapcsolók, és néhány olyan műszer ami a repüléshez szükséges.

Egy pontban mindenképpen összhangban van a pilóta műszerfalával: innen is hiányzik az időóra...

A fegyverzetkezelő EVK-ja. Vajon a tervezők rögtön megálmodták a véletlen erőhatás elleni védőkorlátot, vagy kedvezőtlen tapasztalatok győzték meg őket a szükségességéről?