REPÜLŐMÚZEUM  SZOLNOK

Kóbor György: Csak a narancssárga villanás biztos

2009. május

 

Kedves Sanyi! Megint untatlak!

A májusban közzétett U-2-es kémrepülőgép lelövése az 1960.-as verzió. Most rémlett fel bennem, hogy valamelyik TOP GUN újságban is olvastam erről. Előkotortam és az 1997/2. számban találtam egy erről szóló változatot.

Előrebocsátom, hogy sorkatonaként beszélgettem szovjet tisztekkel a szovjet légvédelmi rakétások és a vadászrepülők kapcsolatáról. Az információkat elemezve megítélésem szerint a nap huszonnégy órájában farkasszemet néztek. Nem tudta elviselni egyik a másiknak a sikerét. Az U-2 lelövése kapitális trófeának számított. Egy darabra mindegyik igényt tartott a zsíros koncból. Kökörülbelül ilyen hatalmi harc szüleménye a következő leírás.

Forrás: TOP GUN 1997/2 száma.

Már csak a narancssárga villanás biztos


Legutóbb az orosz "Trud" újságra hivatkozva az angol Aír Forces Monthly szaklap ismertetett egy teljesen új történetet, amely alapvetően eltér az eddigiektől. A Szovjet Honi Légvédelmi Vadászrepülő Csapatok /IA-PVO/ egykori pilótája Igor Mentyukov állítása szerint nem igaz, hogy a mélységi felderítést végző 566693 sorozatszámú amerikai U-2 gépet légvédelmi rakétákkal lőtték le.
Mentyukov aznap reggel egy vadonatúj Szu-9-es vadászgépet vitt volna el a gyári repülőtérről a kijelölt alakulathoz, de a légtérsértés miatt más parancsot kapott. Noha a gép fegyvertelen volt, (beépített gépágyúval sem rendelkezett) és egyszerű útvonalrepüléshez lett felkészítve, túlnyomásos ruha sem volt a pilótán, mégis nagymagasságú elfogás végrehajtására utasították.

A földi rávezető állomás adatai alapján maximális utánégetéssel, szuperszonikus sebességgel a Szu9-es teljesítőképességének határán az U-2-es magasságára emelkedett, és a célt hátulról közelítette meg.

Hogy mindennek fegyverzet nélkül mi értelme volt ? Nos személyesen Jevgenyíj Szavickij marsall, a Szovjet Honi Légvédelem parancsnoka utasította Mentyukovot, hogy ütközéssel semmisítse meg a felderítőgépet! Ez természetesen a biztos halált jelentette volna a pilóta számára, és érthetően nem valószínű, hogy lelkesen igyekezett végrehajtani. A parancs a zonban legyen bármennyire ésszerűtlen, szent és megkérdőjelezhetetlen egy szovjet tiszt számára. Mentyukov a lehető legkisebb távolságban száguldott el az U-2-es fölött amelynek szárnyait a Szu9-es turbulenciája leszakította.
Felmerülhet a kérdés hogy mindezt miért nem mondta el a leszállás után azonnal a pilóta, hiszen a feladatot sikeresen végrehajtotta. Valószínűleg azért, mivel tartott az esetleges retorziótól, hiszen esze ágában sem volt a szándékos ütközés és öngyilkosság, de mindez ellentétben állt a Szavickij marsalltól kapott paranccsal.
A fenti történetnek ellentmond, hogy az U-2-es roncsain jól látható repesznyomok vannak. Ennek van magyarázata, ugyan is a Szverdlovszk közelében lévő "Dvina" légvédelmi rakétaosztályok kezelői ész nélkül lőttek mindenre, így a már kisebb magasságban zuhanó roncsra és a saját gépekre is, utóbbiak közül egy MiG-19-est "sikerült" megsemmisíteniük. Az ösz szesen indított 14db V-750VN tipusú rakéta közül akár több is eltalálhatta és tovább "apríthatta" az U-2-es maradványait.
A Szu-9-es volt akkoriban a szovjet légvédelem egyik legmodernebb és legnagyobb teljesítményű típusa, amelyet már elláttak fedélzeti lokátorral, ezt minden bizonnyal használta is Mentyukov a bevetés során.
Az U-2-es elfogását megkísérlő két másik, készültségből riasztott, hasonló vadászgép valószínűleg azért nem volt eredményes, mivel a felfüggesztett fegyverzetük tömege (4db K-5-ös vezetősugaras irányítású rakéta) nem tette lehetővé a szükséges magasság elérését.
A Szu-9-es T-431 típusjelzésű kísérleti változatával 1959. július 14.-én Iljusin berepülőpilóta (aki a tervező Iljusin fia) 28.852 méteres dinamikus, majd szeptember 4.-én 21170 méteres statikus magassági világrekordot ért el, mindez hihetővé teszi Igor Mentyukov sztoriját.
A legilletékesebb, Gari Powers nem tudott 100%-os biztonsággal beszámolni a lezuhanást kiváltó okról, sem rakétákat, sem Mentyukov gépét nem látta (csak korábban a két másik Szuhoj kondenzcsíkját), mivel a műszerfalon lévő periszkópszerű optikai eszközön keresztül a felderítendő területet figyelte. Csak egy dörejre és narancssárga villanásra emlékezett, ami lehetett rakétarobbanás, de Mentyukov szerint lehetett a Szu-9-es szuperszonikus hangrobbanása és az utánégető tűzcsóvájának fénye is.
Ugyancsak hihető, hogy az U-2-es leszakadását a lökéshullám okozta, mivel egy hasonló eset 1956-ban Németországban is előfordult, igaz , hogy kisebb magasságban. Két kanadai vadászgép húzott el közvetlenül a felderítő fölött, amelynek vékony, kis felületi terhelhetőségű szárnyai nem bírták ki a turbulenciát.

Hogy valójában mi történt talán sohasem fogjuk megtudni, de az biztos hogy a fentiek érdekes adalékként szolgálnak a hidegháború egyik hírhedt eseményéhez.

Eddig a leírás.
 


KEDVES HONLAPLÁTOGATÓK!

A leírás alapján döntsetek, hogy melyik változat a hihetőbb? 47 évvel vagyunk az esemény után, tehát a 24. órában. Retorzió, balhé már nem lehetséges. Ugyan tragédiáról szól a történet, de hát az egész mindenség az. Egy kis kel lemes időtöltésnek szántam.
 

Én a rakétarobbanást tartom hihetőbbnek.
És a Ti véleményetek? Várjuk e-mailen küldött válaszotokat !


Baráti üdvözlettel: Kóbor György