REPÜLŐMÚZEUM  SZOLNOK

Barta Endre: Az 502-es pusztulása

 

Szia Sanyi!
Szia Sanyi! Múltkori, nagyobbacska port kavar cikkemet szeretném folytatni. Taszáron történt 1986-ban az eset, ami folyamán személyi sérülés is történt, az 502-es oldalszámú MiG-21PF típusú repülőgépünk pedig megsemmisült.

Ennek történetét találtam meg a Repülés c. újság 1987 novemberében megjelent számában és bekörmöltem a Word-be. Jellegzetes, korabeli stílusban íródott és több szálon fut, talán nehezen is követhető egy kicsit, ráadásul párbeszédes.

 

Üdvözlettel: Endre
 

 

 

Az 502-es oldalszámú MiG-21PF pusztulása
 

 

"Egy pakli zsugában 32 lap van. Az, hogy neked mit osztanak, szerencse dolga. Viszont az, hogy mit játszol ki belőle, az rajtad múlik.." És Várhelyi Gyula alezredes lejátszotta élete eddigi 44 évének legrövidebb partiját. Ezalatt megnyert mindent, amit egy ember megnyerhet és elveszített mindent amit egy hajózó elveszthet.

1986. március 25., késő délután. A reptér éli mindennapi életét. Hol havas eső esik, hol eláll, a felhők néha szinte a földön csúsznak, máskor felemelkednek. Lassan sötétedni kezd, a felhőalap 270 méter, az 502-es MiG-21-esnek még nem engedélyezik a felszállást. Vezetője nyugodt, derűs, kiegyensúlyozott mint mindig, feladata különben is úgy szól: "Éjjel, bonyolult időjárási viszonyok között, felhőben repülő légi cél elfogására szálljon fel!"
Pedig szerencse volna már fent lenni, mert a magasból minden szép és talán most még valamit látna a földből, de hosszú időbe telik mire megadják az engedélyt az ezüstös színű gép felszállására....

A Honvédelmi Miniszter parancsából: "Beosztásában huzamosabb idő óta végzett átlagon felüli jó munkájáért, rendkívüli helyzetben tanúsított határozott és szakszerű tevékenysége, kiemelkedő helytállása elismeréseként a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa - előterjesztésemre - kitüntette Kiváló Szolgálatért Érdemrenddel Várhelyi Gyula alezredest."
A kitüntetést Stock János altábornagy, a Magyar Néphadsereg Légvédelmi és repülőparancsnoka adja át, majd még egy elismerés, Dr. Gordán Ferenc baleseti sebész szakorvost a Honvédelmi Miniszter a Haza Szolgálatáért érdemérem arany fokozatával tüntette ki. Az ünnepi állománygyűlésen jelen lévők tapsolnak, a kitüntetettek köszönetüket fejezték ki az elismerésért.

Várhelyi Gyula 1942. március 22.-én született Szegeden. Elsőfokú minősítéssel végzett 1967-ben a Szovjetúnióban, azóta egy alakulatnál szolgál. 1973-tól első osztályú repülőgép-vezető, 1983-tól aranykoszorús első osztályú hajózó, 1984. július elsejétől alegység parancsnok. 41 alaklommal részesült dicséretben, 10 kitüntetés tulajdonosa. (Pontosabban: most már tizenegyé.) 1985. április 4.-én soron kívül léptették elő alezredessé. Egy ilyen ember aranyat ér. Nemcsak azért, mert bármilyen bonyolult körülmények között bevethető. Egy ilyen ember fiatal hajózók tucatjait oktatja, neveli, fontos tapasztalatokat gyűjt és ad tovább, biztos pont, fel lehet rá nézni, lehet becsülni, tisztelni és - szeretni. Mozdulatlanul ül a kabinban, szeme a műszereken, mindenre felkészült amire ember felkészülhet.

A rendkívüli repülőeseményt a parancsnok jelenti az illetékes parancsnoknak, aki kirendeli a bizottságot, melynek tagjai - többek között- mérnökök, hajózók, egészségügyi szakemberek, politikai munkások. Jelen van a Katonai Ügyészség képviselője is. Zárolják a kontrollanyagokat, elvégzik a helyszíni szemlét, lefolytatják a meghallgatásokat, felderítik az esemény körülményeit. A bizottság amely 1986. március 26.-án hajnalban útra kelt, 12 főből állt. és 3.104.000 másodpercet töltött azzal, hogy felderítse a 30 másodperc minden mozzanatát.

Az alezredes rövidre nyír haja csaknem teljesen ősz, de a szeme mint a pajkos gyereké. Makulátlanul tiszta, frissen vasalt ing, kifogástalanul megkötött nyakkendő, precízen végiggombolt egyenruha, 10 kitüntetés. A tizenegyedik a bal kezében a dobozban. Ez a kar így látszatra teljesen olyan mint a másik. Az alezredes alacsony, egy gramm felesleges súly sincs rajta. Látja, hogy a bal kezét nézem, szeme villan:

- Tegezzél!

- Gondolsz néha a halálra?

- Miért, Te gondolsz rá amikor autóba ülsz?

- Lejátszottad már magadban a filmet?

- Sokszor. És mindent jól csináltam, különben nem ülnék itt. Kimásztam a csávából...

- Bíztál benne, hogy sikerül?

- Erre képeztek ki, erre készültem fel, csak a jobb kezem gyorsabb volt mint a bal, és mehettem rakás ócska hozott anyaggal a dokihoz. De tudod, most már hol tartunk? Ő még mindig bújja a szakkönyveket, hogy meg tudja magyarázni, ha kérdezik, hogy hogy csinált ebből kart, én pedig már kisebb műtéteket is el tudnék végezni...
 

 


- Az ízületbe hatoló nyílt törések okozták a sebész számára a legnagyobb gondot, Várhelyi Gyula - súlyos sérülése ellenére - a korházba érkezéskor pszichésen teljesen rendezett volt, tudatában a vele történteknek. Lehet, hogy ez valami különleges adottság nála, de az is lehet, hogy speciális képzés eredménye. Azonban mindenek előtt roppant szimpatikus volt.

- Főorvos úr, lehet, hogy épp ezért nem közölték vele, hogy esetleg amputálni kell a bal karját?

Dr. Gordán Ferenc pont úgy 1967. óta baleseti sebész, mint ahogy Várhelyi Gyula 1967. óta hajózó. Mindketten ugyanabban a városban laknak. Ki tudja, tán korábban már találkoztak, talán biccentettek egymásnak az utcán, mint ismeretlen ismerősök, lehet, hogy egyszer egymás mellett ültek a moziban a családjukkal. A doktor Várhelyire néz, mintha tőle várna valami bíztatást, az alezredes tekintete Gordán doktor arcán. Ő alig észrevehetően megrántja a vállát:

- Lehet....



A Mig-21-es lassan gurul a felszállópálya végéhez. Már csaknem teljesen besötétedett. Vezetője még a felszállási engedélyre vár. Ahogy megkapja előretolja a gázkart, bekapcsol a forszázs. A hajtómű felbődül, a gép nekilódul, futói alól messzire fröccsen a víz, azután orrát a sötét égbe fúrja. Ekkor hangzik el az első robbanás, azután még egy, majd még egy, végül a negyedik. A forszázs jellegzetes tűzcsóvája hol felvillan, hol kialszik. A gép 4 másodperc alatt 120 méterre emelkedik, míg a hajtóműve végleg elnémul. A szuperszonikus vadászrepülőgép magatehetetlen vasdarabbá silányul. Körülötte 500 kilométeres sebességgel süvölt a szél. A csapdává vált pilótakabinban egy hús-vér ember küzd a másodpercekkel. Megpróbálja a lehetetlent, megpróbál jól játszani abból a pár zsugából amit a sors odahajított neki. Az adut keresi! Az egyetlen lapot, amivel a gyilkos játszmában nyerni lehet. Ha jókor vágja ki....

A vészhelyzetben történő gépelhagyást oktatják a hajózóknak. Ők meg gyakorolják. Beülnek egy ülésbe, jól becsatolják magukat, azután azt mondják: "Start!", vagy valami ilyesmit, mire a szerkezet kilöki az embert az állványon, aminek a végén hirtelen megáll. Így elmondva érdekes, de akiknek csinálniuk kell utálják, mert összerázza a gerincüket, a gyomrukat, az agyukat. És különben is olyan, mintha valaki a vidámparki dodzsemben akarna felkészülni a Forma-1-re, vagy a hintalovon gyakorolna az epsomi derbire. A lényeg inkább a tudat: egyszer talán nekem is szükségem lehet rá, el ne felejtsem, hogy ilyen is van! Időnként ejtőernyővel is ugranak, amit ugyancsak kevesen szeretnek, mert szerintük ép ember, ép ésszel, ép gépet nem hagy el. A kedvükért pedig nem tesznek tönkre egy repülőt. Igaz feleslegesen sem oktatnak semmit....

A repülésvezető tapasztalt hajózó volt. Mindent látott, mindent értett és mindent tudott. A MiG-21-es 25-30 méterre volt a földtől amikor szemébe villant az első robbanás fénye, majd megérkezett a hangja is. Amikor a negyedik is elhangzott kiadta az egyetlen utasítást, amit ki lehet adni. A magnószalag mindent megőrzött. Pár méteren 35 másodpercben. Nem dráma. A drámához idő kell, de az itt nem volt. Itt villanások ás robbanások voltak, és éppen a legkritikusabb szakaszban.

18óra 56 perc 45 másodperc: - 03-asnak műszerek rendben kérek felszállást!

18óra 56 perc 56 másodperc: - Értettem!

18óra 57 perc 20 másodperc: - Katapultáljon! Katapultáljon!

Az utolsó szavakat nem hallotta a repülőgép vezető. Akkor már nem volt a gépben.....
Az alezredes legszívesebben odaadná a kitüntetést a katapultnak.

- Ezen a magasságon, nem lett volna köteles megmenteni az éltetem, de megtette ezt a szívességet. Igyekeztem magasságot nyerni és a tetőponton lőni. Nem volt más dolgom, századmásodpercekkel nem lehet versenyezni, még a bal karomat sem volt időm hátrahúzni.

- Mire gondoltál?

- Csak arra: katapultálni mindkét kézzel! Miután kirepültem, vártam, hogy kinyíljon az ernyő és közben fohászkodtam: a jó édes anyád nyílj már ki, nyílj már ki!!!

- Amikor kinyílt....?

- Akkor fúródott a gép a földbe. Háttal voltam, de így is láttam a robbanást. Az ernyő úgy 25 méteren nyílt, amint ereszkedtem le szép világos volt. Tudod milyennek láttam a fűszálakat? Derékvastagságúaknak! Amikor 3-4 másodper múlva földet értem, akkor éreztem, hogy valami gubanc van a karommal. Nem tudtam felkelni, úgy belegabalyodtam a hevederekbe. Szaladtak felém a katonák. Kiabáltam: kést hozzanak, hogy legyen mivel elvagdosni a hevedereket. Majd megérkezett a mérnökünk, később pedig az orvosunk is, ő elakadt a sárban. Fogtam egy pokrócba csavarva a bal karom és indultunk a korházba.


A repülésbiztonsági főtiszt asztalán vaskos kék dosszié, rajta kék filctollal a felirat: "BALESET" Benne:
".... a vészhelyzet a felszállás befejező szakaszában, 25-30 méter magasságtól kezdődően a hajtóműrendszer rendellenes működésével jött létre, amelyet gyors egymásutánban 3-4-szer fény és hangjelenség kísért, végül 120 méter magasságban, 530 km/óra sebességnél a repülőgép emelkedése közben leállt. A repülőgép-vezető a repülési pálya felső pontján katapultálást hajtott végre.... A katapultülés rendszerei kifogástalanul működtek, azonban az üléstől való elválás közben a repülőgép-vezető bal könyökén súlyos sérülést szenvedett."

Pontos rajzok, tökéletes fényképek, szakkifejezések, milliméterek, másodpercek, méterek és percek. A képzeletbeli kártya asztal több száz méteres, de minden egyes lapja megvan a szerteszét szóródott paklinak. Az is amit a sors dobott oda - egy nagyon nagy játékosnak. A bizottság tökéletes munkát végzett. Kiderítette milyen pocsék lapjárásból nyert az ezredes.

Évtizedek mindentudását, tapasztalatát valami iszonyatos erő söpri el egy szemvillanás alatt. Az életösztön mindennél erősebb, a reflexeim a másodperc töredéke alatt működésbe lépnek. A vérbe berobban az adrenalin. A pupillák tágra nyílnak, a szívverés viharossá gyorsul, a vérnyomás az égig szökell, a mozdulatok egy automatává vált ember mozdulatai. A bal kéz már rándul vissza a gázkarról, amikor a jobb elindítja a katapultálást. Ez az automata egyetlen parancsot ismer: életmentés bármi áron! Mázsás elemek csapódnak le, fordulnak el, robbannak ki, pajzsként körülölelve az embert. A folyamat megállíthatatlan és visszafordíthatatlan. Itt már nem számít se bőr, se hús, se vér. Csak az élet! A bonyolult berendezés teszi a dolgát - menti az életet. A repülésvezető parancsát csak egy acéldrót rögzítette a gépen.

Közönséges, keskeny, henger alakú, csapágy formájú fémdarab, két tenyéren elfér. Súlyos, látszik, hogy nem akármilyen anyagból esztergálták. Egyáltalán nem úgy fest, mint ami elromolhat, tönkremehet, bedögölhet. Egy finom huzal, egy vékony cső, egy parányi szelep, az igen, de egy ilyen vasdarab! Ja, ebben van egy kis alkatrész, és az volt a bűnös. És egyébként is, az egészből kívülről nem látható semmi. Kívülről minden épnek tűnik, és ha száz szerelő nézi át száz órán keresztül, százszoros nagyítással, akkor sem lát semmit. De ettől még odabent, legbelül az a kis pöcök nincs a helyén. Ezért új helyet keres magának, mire megbolondul az egész szerkentyű. Így keletkezik a rejtett műszaki hiba. A sors keveri a kártyát egyre gyorsabban és gyorsabban, mind szédítőbb sebességgel. És kívülről még mindig semmi sem látható.

- Azt láttad volna, amikor a fürdősapkámat vettem fel az uszodában. Kész kabaré volt! Az emberek egymás után jöttek ki a medencéből, mert belefulladtak volna a vízbe a vízbe a röhögéstől. Képzeld el: a jobb kezemmel ráhúzom a sapkát a fejem jobb oldalára, utána gyorsan nekitámasztom a fejem az oszlopnak és megpróbálom a jobb kezemmel a fejem bal oldalán is lehúzni a sapkát, de mire megfogom, a jobb oldalon felcsúszik és az egészet kezdhetem elölről. Szerintem voltak olyanok akik csak ezért a látványért váltottak bérletet az uszodába.

- És te?

- Úgy úszom mint a hal.....

- Várhelyi Gyulával a balesete után négy héttel találkoztam Kecskeméten a ROVKI-ban - mondja dr. Farkas József alezredes a Magyar Néphadsereg fősebésze. Fölvettem az Országos Baleseti Intézetbe, ahol három műtétet hajtottunk végre, majd két hónap múlva itt, a Központi Katonai Kórházban csontátültetést végeztünk. A sebgyógyulás után hamarosan megkezdhettük a mozgatást és sikerült összesen ötvenfokos mozgást elérni. Így bal karját segítő kézként tudja használni, sőt már gépkocsit is vezet. Csoda nem történt, a szakma szabályai szerint jártunk el, de feltétlenül meg kell említeni az első egészségügyi ellátást végző kollégák kiváló munkáját. Igen nagy hozzáértésre utal, hogy egy roppant csúnya nyílt törés, roncsolódás után a csontvelőből is sikerült úgy eltávolítaniuk minden szennyeződést -földet, homokot-, hogy nem lépett fel fertőzés. Másfél év múlva még egy műtétre szükség lesz, akkor majd eltávolítjuk a beépített fémanyagokat és megtisztítjuk az ízületi felületeket. Célunk az, hogy a bal kar hetvenfokos összmozgásra legyen képes. Ez egy tökéletesen használható kart jelent a mindennapi életben.

A teremben vagy harminc szempár Stock altábornagyon. A tábornok legalább olyan érző ember, mint amilyen kemény tábornok. Pontosan tudja, hogy azt várják tőle, hogy kimondjon valami megfellebezhetetlent, valami visszavonhatatlant, de ő ezt nem teszi. Egy sokat látott és sokat tapasztalt bölcs derűjével csak azt mondja:
- Örülök, hogy valamennyien így együtt lehetünk és átadhatom ezt a kitüntetést, hiszen van, amikor a kis pöcök becsúszik és mi hiába fújjuk a kupolába a levegőt....Teljes nyugalom és bizalom, aztán megtaláljuk a szép és okos megoldást....

"Egy pakli zsugában 32 lap van. Az, hogy neked mit osztanak, szerencse dolga. Viszont az, hogy mit játszol belőle, az rajtad múlik" - mondta Várhelyi Gyula alezredes, miután lejátszotta élete legnagyobb partiját.

Még a sorssal szemben is nyert. Az életét, mert az volt a tét.