Kedves Sándor, Olvasók!
A „Nagyvasak fürdetése” című képriportról jutott eszembe egy
történet, melyet szeretnék közkinccsé tenni.
Valamikor, a 90-es évek első felében, vagy közepén történt
(1992-től 1996-ig voltam EMO-s a MI-2 századnál). Némi
modernizáció volt észrevehető a Magyar Honvédségnél. Többek
között mosó berendezések megvásárlása volt terítéken. Egy
német cég jelentkezett, mely „hiperszupermindenrejó”
nagynyomású gőztisztító berendezéseket gyártott és
forgalmazott.
A látványosnak ígérkező bemutató –
stílszerűen – a Mi-2 és Mi-8 századok épületei közt lévő
„Mosó”-n került megrendezésre. A bemutatóra gyakorlatilag
mindenki kíváncsi volt, hiszen a kicsit hosszadalmas
gépmosás nem csak a sárkányosok, hanem az egész század
feladata volt.
Századparancsnokunk kiválasztotta a bemutatóra a lehető
legszutykosabb gépünket. A németek összeszerelték
berendezésüket és elkezdődött a műsor. A Mi-2 orrészén lévő
bogármaradványok szépen sorban eltűntek, minden erőfeszítés
nélkül. Mindenki örült. Nem kell autómosó kefe, létra,
tornászmutatvány, sitty-sutty tiszta a gép!!! Ezután
haladtak a gép kormosabb része felé. Kiderült, a nyugati
technikát nem a keletihez gyártották.
A németek mindent bevetettek! Gőz, forgókefe,
tisztítószerek… A korom maradt! Bizony, oda volt égve.
Valami azonban lejött. A rendszerváltás után felfestett
festékrétegek. Konkrétan az, amely a régi 5 ágú csillag
alakú felségjelet takarta. Általános derültség! Még a
németek is kacagtak.
Kiderült. A korom lemoshatatlan ! Akkor eddig hogy volt
tiszta gépünk?
A helyzetet megoldandó, előkerült egy vödör, egy autó mosó
kefe és a jó öreg ULTRA por… A korom lejött, a festék
maradt. A MI-2 gyönyörű tisztán ragyogott.
Tudtommal a németek által bemutatott mosó berendezést nem
rendszeresítették…
Sziasztok,
Papp Zoli
|