|
A Denevér rövid története – Vég Pál
elmondása nyomán
A Denevér előzménye a korábban a
Magyar Honvédség által sikerrel alkalmazott, Percz Ferenc és
munkatársai által jegyzett deltaszárnyú, 2 m körüli
fesztávolságú rádió-távirányítású repülőgépcsalád volt,
amellyel légvédelmi tüzérségnek repültek célt. Létezett egy
Szojka-III/TV nevű, nagyobb méretű, csehszlovák-magyar
eszköz is, amelyet felderítő alkalmazásra fejlesztettek.
Tehergépjárműre szerelt rámpáról indult startrakétával,
távirányítással elrepült a célkörzetbe, ott önállóan
lerepülte a felderítő programját és visszatért az indítási
helyre, ahol ejtőernyővel ereszkedett le. Felszálló tömege
210 kg, hasznos tömege 15 kg volt. Az Aviatica egyéni cégnél
(Percz Feri bácsi cége) majd később Compozit Kft.-nél
kedvelték ezt a gépet, különösen azért, merthogy minden
leszálláskor (ejtőernyővel ért földet) keletkeztek
kisebb-nagyobb sérülések a gépen, amit megfelelő díjazás
fejében ők javítottak ki. Nem volt olcsó játékszer akkor
sem, ha a géptöréseket nem is vesszük számításba: minden
felszálláshoz egy szilárd hajtóanyagú startrakéta kellett,
ami önmagában sem volt olcsó mulatság.
Szojka-III
forrás: internet
A Compozit Kft. ennek kiküszöbölése
érdekében megbízást kapott a Szojka felderítőgép megnövelt
méretű, saját kerekeire leszálló változatának kifejlesztésére,
amelyet sikerrel végre is hajtott. A prototípus néhányszor
repült is, de a rádió távirányítás rendszere még további
fejlesztésre szorult.
A módosított Szojka
forrás: Vég Pál
Ezek alapozták meg azt, hogy rájuk bízták a még nagyobb
terhelhetőségű, kerekes futóművéről önállóan felszálló és
arra leszálló, a projekt következő lépcsőjét képező
repülőeszköz kifejlesztését is. Ennek a gépnek a tervezője
Vég Pál, a cég főmérnöke és berepülő pilótája volt, aki sok
érdekes részletet mondott el az új repülőgép születéséről.
A Haditechnikai Intézettől a megbízás 1995. április végén
érkezett, és az új gép tervezésére és 1:1 léptékű
makettjének megépítésére szólt. Az alkotó „egy kicsit”
továbbgondolta a feladatot. A makett építése nem olcsó dolog,
mi lenne, ha mindjárt repülőképesre építenénk? A tervezett
hasznos terhelés 80 kg, én akkoriban 65-67 kg voltam - így
Vég Pál - mi lenne ha repülnék is vele? Így a további
reklamáció lehetőségét is kizárom, mivel az elektronika
beépítése már egy másik cég feladata volt.
"Rohammunka vette kezdetét, a prototípus tervezése három
hónapig tartott: május, június, július. A repülőgép
elképzelése a legapróbb részletekig szinte egy pillanat
alatt összeállt, pontosan tudom mikor és hol, de a
számítások, rajzok és az építési technológia kimunkálása
anyag és a motor beszerzése az emberek felkészítése három
hónapig tartott. Augusztusban kezdtük el a gyártását
(megépítését)." VP
Vég Pál és felesége két éves gyermekükkel kényelmes
kecskeméti otthonukból a székesfehérvári műhely közelében
lévő albérletbe száműzték magukat. Külön erre a célra
felvett szakemberek dolgoztak a prototípuson napi sok-sok
órát. Burt Rutan, a híres-hírhedt amerikai külön utas
repülőgép-konstruktőr neve által is jegyzett, úgynevezett
„pozitív kompozit” technológiát alkalmazták, amely során a
hagyományos negatív sablon helyett először a géprészek
„belsejét”, magját készítették el nikecell habból. Repülőgép
szobrászat volt ez a javából. Ezt a pozitív magot
erősítették meg a megfelelő helyeken beépített carbon és
üveg szálas anyagokkal, réteges fa lemezt is használva, majd
ezután vitték fel a külső üvegszál-műgyanta héjat, ami
szintén részt vett a terhelések felvételében. A munka olyan
tempóban folyt, hogy az egyes részeken dolgozó szakemberek
idő hiányában vakon követték Vég Pál utasításait és csak
akkor látták hogyan is néz ki a gép, amikor a főmérnök
irányításával először összerakták… Volt nagy csodálkozás és
öröm. 1995. november végére elkészült a mű, a bemutatót
november 28.-ára, egy keddi napra tűzték ki. Előtte való
héten csütörtökön már kivitték a gépet a Csákvár melletti
repülőtérre, ahol Vég Pál beült pontosabban „űrhajós pózban”
befeküdt a szűkös, a majdani műszereknek szánt fülkébe és
végrehajtotta az első felszállást. Akadt némi javítanivaló
is, a jobb kéznél oldalt elhelyezett botkormányt a jobb
helykihasználás végett eredetileg 45°-ban befelé döntve
építették be. Ez nem vált be, a pilótának irányításkor némi
gondot okozott hogy a gép és a kormány függőleges tengelye
szöget zár be egymással. Még aznap elkészültek a
módosítással és folytatták a repüléseket. Így jobb érzés
volt a függőleges Joystick segítségével kormányozni a gépet.
Néhány felszállás alatt sikerült összebarátkozni a kicsi, de
ugyancsak fürge repülőgéppel. Minden az elképzelések szerint
működött és a hétvége végre pihenéssel telt. Hallgattak a
sikeres repülésekről, mivel a hivatalos bemutató a jövő
hétre volt tervezve.
1995. november 28.-án már télies
volt az időjárás. Alacsony felhőalap, több rétegű felhőzet,
alacsony kis Cumulusok, rövid időszakokra a hó is
szállingózott. A tábornokokat sem nélkülöző bizottság dél
körül érkezett. Ők makett nézőbe jöttek, nem is igazán
értették miért kell ezért egy repülőtérre menniük a jó meleg
műhely helyett. Elképedtek amikor Vég Pál bemutatta a gépet,
majd beszállt a hasznos teher helyén kialakított ideiglenes
pilótafülkébe és a levegőbe emelkedett a „makettel”. Az már
csak hab volt a tortán hogy a gép végsebessége a Szojkánál
megszokott 130-150 km/h helyett elérte a 260 km/h-t.
Felszállás, néhány nagysebességű áthúzás, ami után úgy
emelkedett a gép, mintha ez is segédrakétát használt volna -
igen meggyőző volt, főleg hogy a leszállás is mintaszerűre
sikerült. A bemutató sikerrel zárult, az egyik tábornok Vég
úr fülébe súgta hogy egyenlőre 8 db-os megrendelésre
számíthatnak. Azóta is emlékszik arra a csodás hangulatban
telt Karácsonyra és Szilveszterre…
A Denevér a betonon 1995.-ben, még
átlátszó fülketetővel
forrás: Vég Pál
Az új gépet a cég egyik társtulajdonosa keresztelte el: az
első repülési nap már az alkonyatba nyúló utolsó repülés
során a gép sziluettjét denevérhez hasonlónak találta, így
lett a neve Denevér.
A szerződés szerinti árat a Honvédség kifizette a Kft.-nek,
de további megrendelést nem kaptak, valaki kihúzta a HM
következő évi költségvetéséből. Egy másik szerződés
értelmében még 1996. őszéig tárolták Székesfehérváron, ez
idő alatt – engedéllyel – Vég Pál mintegy 28 órát repült
vele. („Ez volt az igazi ajándék a hónapokig tartó
megfeszített munkáért. Csodálatosan repült, manőverezett a
kis gép.” VP). Rajta kívül senki nem emelkedett vele a
levegőbe. („nem egészen úgy kellett repülni vele mint egy
szokványos kisrepülőgéppel…” VP). Ezután a gépet és a hozzá
tartozó teljes dokumentációt elszállították a HTI-be – és
2011.novemberéig ott tárolták. A felderítő projekt
továbbfejlesztésére és a 8 db-os megrendelésre nem került
sor: mint már oly sok esetben a pénzhiány vetett véget a
terveknek.
"A Denevér sikerét annak tudom be
(mert siker volt számomra, akkor is ha nem lett belőle
gyártmány) hogy szinte magamnak csináltam, és mint pilóta is
ki tudtam próbálni. Meg tudtam tapasztalni, hogy a terveim a
levegőben milyen tulajdonságokat eredményeznek, és a többi
gépeim már mind igen jól sikerültek." VP
A Denevér után Vég Pál még több könnyű motoros sport
repülőgépet tervezett, és épített. Az ismertebbek: például a
Vércse, vagy a Corvus Mk I.-es, de a legkedvesebb és
legkülönösebb mindig is a Denevér maradt. A megrendeléstől a
prototípus berepüléséig ilyen gyorsan azóta sem készült
repülőgép úgy, hogy gyakorlatilag nem is kellett rajta
semmit módosítani, el lehetett volna kezdeni a gyártását.
Vég Pál nagyon örült amikor 2012. januárjában ennyi év után
a Repülőmúzeumban viszontlátta alkotását, nemkülönben vele
tartó felesége, aki „hátországként” szintén komoly áldozatot
hozott a Denevér létrejöttéért.
Vég Pál a Múzeumban épp ezt a
történetet meséli
(a képen balról jobbra:
Sándor-Singer Éva, a Szolnok TV riportere, Nagy Andris,
Vég úr felesége, Vég Pál,
Lente Zoltán)
Ennek a különös formájú és még különösebb sorsú, egyetlen
példányban készült repülőeszköznek van egy érdekes
vonatkozása, amelyet Nagy Andris fogalmazott meg: igen nagy
valószínűséggel ez az utolsó olyan pilóta által repült
katonai repülőgép, amely magyar tervező és kivitelező által
magyar megrendelésre készült. Úgy vigyázzunk rá !
|