REPÜLŐMÚZEUM SZOLNOK

	A repülőnapok egykori üdvöskéje is a Múzeumban lelt otthonra. One of the celebrated visitors to the Flying Days found a home at the museum, too.
	Úgy hallottam, a rotorlapátok is hamarosan megérkeznek. I heard that the rotor blades will be arriving soon, too.
	A festés szenzációs, szívesen ideírnám ki(k)nek a munkáját dicséri ! The paint is phenomenal, I'd gladly write the names of the artists here!
	Teleobjektívvel készült felvétel a Csőrike farka alatti infracsapda-szóró berendezésről. Nem tudom, hogy csak a bemutatógép specialitása, vagy minden gépen ott volt. A képet nézve inkább az előbbi valószínű... A photo of the antimissile flare dispenser under the tail boom, taken with the telephoto. I don't know if this was unique to this unit, or if it was found on all of them. Judging from the picture, the former looks more likely.
	Ez a Múzeum másik Mi-24D-je, a 114-es. Lám-lám, ezen is "tákoltnak" látszik az infracsapda felfogatása. Szilvássy László mk. örgy. úr, a ZMNE BJKFK Repülőműszaki Intézete munkatársának e-mailjéből: "Eredetileg nem volt rajta minden gépen a az ASzO-2 infracsapda kivető, de a hozzánk legutoljára bekerült D-s szérián már mindegyiken rajta volt, igaz hogy csak egy pántos megoldással. A későbbi szériákon V, P, VP, stb. már rendesen beszerelve található." Köszönjük a kiegészítést ! This is the museum's other Mi-24D, the 114. Well, well, the flare dispenser looks "tacked on" here, too. Maj. Laszlo Szilvassy, HuAF, faculty member at the Aviation Technology Department of the Janos Bolyai Military Technology Division of the Miklos Zrinyi National Defence University, contributed this: "Originally the ASO-2 antimissile flare wasn't fitted on every unit, but the D series units we got all had them, though it's true only with such a strappy solution. On the later V, P, VP, etc series they were installed more properly." Thank you for the addition!
	2007. november: Csőrike visszakapta a (forgó)szárnyait, ráadásul az eredetiket ! Szemmel láthatóan örül neki. A bravúros fotót Lente Zoli készítette, testi épsége kockáztatásával egy létra tetején balanszírozva. November 2007: She's got her (rotary) wings back, the originals at that! She's clearly happy about it, too. Zoli Lente took the great photo, risking his life balanced on the very top of a ladder.
	2010. november Novemberhez képest különösen enyhe időben és a fotózáshoz nem a legjobb lapos szögű napsütésben járjuk körül Csőrikét. (Szentségtörő leszek: ki nem állhatom ezt a nevet! Sem sasmadárhoz de még csak harci helikopterhez sem érzem méltónak ezt a nevet, mindig az a stupid rajzfilm jut róla eszembe ahonnan a nevet kölcsönözték. Miért hívom mégis így én is? Mert így vonult be a történelembe és ezzel a ténnyel nem lehet szembeszállni.

	A Mi-6-oson jól bevált szárny - amely repülés közben előre haladva felhajtóerőt termel - itt remekül érvényesül fegyvertartóként is. A törzs ebből a szögből jól láthatóan, oldalirányban erősen lapított. Andris állítja, hogy a Mi-24-es típus eredendően és szándékoltan valamelyest a jobb oldala felé dől. Azt mondja, hogy ez a betonon álló gépeknél határozottan megfigyelhető. Én hiszek neki, alighanem több betonon álló gépet látott már mint én...



	Azt a bizonyos jobbra dőlést bárki láthatja - aki akarja.


	Nem akarok üres szavakat írni, de borzongatóan szép!
	A gép elé, a törzs általi turbulencia által kevésbé zavart áramlásba nyúlik egy tartó, rajta a DUASZ jeladókkal. Ezek a gép levegőhöz viszonyított haladási irányát érzékelik és továbbítják a fegyverzet célzókészüléke(i) felé.
	A gép elöl (is) aszimmetrikus. A kabintetők érdekes eltolódást mutatnak, nyilvánvalóan funkcionális okok miatt. Számomra különösen izgalmassá teszi a látványt.

	A Jak-B 12.7 mm-es négycsövű géppuska.
	Középen a géppuska hüvelykivető nyílása A gép szerinti jobb oldalon a Falanga páncéltörő rakéták optikai célzóberendezése.
	A fegyver használatához az oldalt lévő munkahenger kinyitja az optikát fedő két ajtót. Az optikai rendszer által a fegyverzetkezelő az ablakokon kilát, innen irányítja a Falanga rakétát a földi célok felé. Az irányító parancsokat a gép szerinti bal oldalon lévő elöl gömbölyű dobozban lévő antenna továbbítja a rakétához.
	A két oldalon lévő pitot-cső látványosan nem előre néz, hanem a kabint megkerülő levegő haladásával párhuzamos.
	Ha úgy vesszük, kancsalítanak. A fehér pontszerű valamik a barát-ellenség felismerő rendszer vevőantennái. A gépen több helyen van ilyen. Ezek veszik a radar kérdező jeleit, amelyre az adóantennák sugározzák a megfelelő kód szerinti választ.
	A sík, golyóálló szélvédőt gumilapátos ablaktörlő tartja tisztán. A fém részek ragyognak, nem akármilyen anyagból vannak. Itt az operátor szélvédőjét látjuk. A pilótáét szemérmesen nem mutatom meg - néhány képpel visszamenve láthatod miért nem. Komoly kapaszkodója van az operátornak a be-és kiszálláshoz. Szükség is van rá, mert a törzsét ilyenkor függőlegesen kell emelni, ami ülő helyzetben másként nem megy csak a kéz segítségével.
	Hűtőlevegő bevezetés, gyaníthatóan a fedélzeti elektronika hűtéséhez.
	Az orrfutó és aknafedele.


	A bal főfutó - kissé viseltes gumival.
	A bal főfutó behúzó mechanizmusa.
	Ugyanez a jobb oldalon.

	A futómű hidraulika csöveit dörzsölés ellen (mű)bőr borítás védi.
	A jobb fegyvertartó. Kívül két Falanga indítósín, belül két UB 32-57V indítóblokk nem irányított rakétákhoz.

	A helikopter egykori megjelenésekor a nyugati szakértők biztosra vették hogy itt az orosz lézer-távmérő. Erre utalt hogy a rakéták tartója felett kapott helyet. Pedig "csak" fotogéppuska. Hidd el, nem azért fényképeztem ilyen közelről, hogy én is látsszam a lencsében tükröződve...

	A jobb oldali szárny/fegyvertartó csak abban különbözik, hogy itt nincs fotogéppuska.


	Itt jól látszik, hogy az UB-blokkok különböznek a repülőgépekre szerelt társaiktól, mégpedig egy árnyékoló lemezben, ami megakadályozza a rakéták indításakor keletkező égéstermékek felfelé áramlását.

	Hát ezek meg milyen pöckök a fegyvertartó végein? Andris megmutatta: a piros és fehér rudacskákat egy kézzel egymás felé nyomva a pillangó alakú borítólemez leemelhető, alatta a fegyverzethez tartozó elektromos csatlakozó van.

	A szárny(csonk) felső részén sárga színű kötelékfény kapott helyet.

	Az olajszűrő légbeömlő nyílása, előtte a RIO-3 jegesedés jelző jeladója. A kinyúló rudacska végén sugárzó izotóp van, a talpban pedig egy sugárzásmérő. Ha a felületre jég rakódik, az a sugárzást részlegesen leárnyékolja, ezáltal érzékelhető a jegesedés - és megtehetők a szükséges intézkedések.
	A PZU porkiválasztó rendszer gondoskodik arról, hogy a hajtóművek minél kevesebb port szívjanak be.

	A deszanttér bal oldali ajtaját jól elrejti az egyedi "kamuflázs".
	A turbinából kilépő gázsugár körülfogja a szabadturbinától a főreduktorhoz vezető tengelyt. Hűtik is rendesen.
	A kép bal oldalán az infra zavaró "diszkógömb" helye, ami most nincs felszerelve. A szakzsargon szerint ezt "kémény"-nek nevezik.
	A segédhajtómű bemeneti oldala...
	...és kivezető nyílása (kicsit fent, kicsit balra). Indításakor látványos lángnyelvek csapnak ki rajta.
	A főrotor agya megér néhány képet !

	A fekete gumikábelek a jégtelenítő rendszer elektromos vezetékeit rejtik.


	Az egyik lapátvég, rajta a kontúrlámpa.
	Minden rotorlapáton trimmfelület van, ezzel állítják be a lapátok egy síkban (egy kúpban) futását. Nyűgös procedúra a beállítás, már korábban írtunk róla. Minden lapátvéget eltérő színű krétával bekennek és indítás után egy kartonból sodort csövet közelítenek a lapátvégekhez, a megérintésig. (Nem akármilyen mulatság lehet!) A csövön hagyott nyomok megmutatják az egyes lapátvégek forgás közbeni "kicsapását" a rotorkúpból. Leállítás után megfelelő szerszámmal hajlítanak a trimmfelületeken. Utána indítás, ellenőrzés, leállás, újabb hajlítás - míg a tűrésen belül nincs a lapátok eltérése a közös kúptól.
	A farokrotor...
	...és az agy. A lapátok belépő élein jól látszanak az elektromos jégtelenítő rendszer fűtőellenállásai.
	A farokreduktor hűtéséről a tartó borításán lévő nyílások gondoskodnak.

	Itt szintén látjuk a jégtelenítő kábeleit. Az alul lévő lapátnál látszik, hogy három vezeték ment a lapát jégtelenítő rendszeréhez, merthogy minden lapát két-két szegmensre volt osztva. A főrotor-lapátokon négy-négy szegmens volt. Ezek között kapcsolgatták a szekvenciálisan a fűtőáramot, 38.5 másodperces léptetési idővel. A világos szürke dobozban a csúszógyűrűs-szénkefés elektromos átvezetések vannak. (forrás: N.A.).
	A faroktartó függőleges eleme is erős aszimmetriát mutat. Egyes források (...) szerint a gép egy bizonyos sebességénél itt sérült farokrotor esetén is elegendő ellentartó nyomaték keletkezik az egyenes vonalú repüléshez és a repülőgép-szerű leszálláshoz. Azaz a túléléshez.
	A festést zseniálisan megalkotó Simkó Zsolt kézjegye.
	A faroktartón vízszintes vezérsíkok.
	Ezek szöge állítható, de csak a földön. Berepüléskor állítják be a megfelelő pozícióba, és úgy is marad.

	Az infracsapdák és jajátos rögzítésük.

	A közbenső reduktor olajszint-ellenőrző ablaka.